Írásom az Irodalmi Rádió oldalán
A sebhely
Az albérlet bújtató ölelésében gubbasztok, arcomat nyirkos tenyerembe temetem.
A kínzó önvád, a bűntudat nem hagy nyugodni. A feszültség az apróra zsugorodott gyomromból kúszik fel a tarkómig. Lüktet a fejem. Az agyam mindjárt a jobb szemgolyómon keresztül távozik. Fulladok. A mellkasom dugattyúként ugrál. A pánik hívatlanul ront rám megint.
Most még Ő sincs nálam. Ez nem az én hétvégém.
Megütögetem a fejem, hátha kiszakadnak belőle a negatív gondolatok. Beszív-kifúj, beszív-kifúj, beszív-kifúj – ahogy tanították.