Írásom az Irodalmi Rádió oldalán
A szerencsesüti
Tamás belépett kedvenc kínai gyorséttermébe. Kért magának egy csípős levest és pirított tésztát.
– Ájándék – nyújtott át neki az ázsiai kasszás egy szerencsesütit.
Meglepetten vette át az apróságot, és az előtte távozó vendég tálcájára pillantott.
– Minden tiszedik vászárlónk kap cak szütit – mondta a pénztáros és megvillantotta szabályos fogsorát.
– Milyen szerencsés nap! – válaszolta felvillanyozva, majd szabad asztal után kutatott.
– Hé, Tomi! – hallotta a nevét az étterem végéből, majd egy kéz emelkedett a magasba.
– Balázs! Leülhetek?
– Persze! – húzta ki Balázs a mellette levő széket – Te is kaptál szerencsesütit?
– Igen, én lettem a tizedik.
– Szerintem ezek nem tudnak rendesen számolni, mert én is kaptam!
Mindketten felnevettek.
– Lesz hétvégén ünneplés? – kérdezte Balázs.
– Ugyan miért lenne?
– A közelgő szülinapod miatt.
– Ugyan már! – legyintett Tamás – Ki nézi azt így negyven körül!
Az ebéd végeztével feltörték a szerencsesütit, és kihámozták az összegyűrt papírt.
– Hamarosan találkozni fogsz életed szerelmével – olvasta fel hangosan Balázs, majd az asztalra csapott – Így legyen!