Manapság egyre több felületen olvasni az elfogadás fontosságáról. Számomra kezdetben ez egy meghatározhatatlan fogalom volt. Most már tudom, milyen fontos szerepe is van az elfogadásnak a mi családunk életében – és azt kell mondjam, néha mi, felnőttek, példát vehetnénk a gyerekekről.
A családunk lassan három éve mozaikcsaládként működik. Az én gyermekeim közül a legkisebb alig volt egyéves, amikor az exférjemmel úgy döntöttünk, külön utakon folytatjuk tovább.
Természetesen szükséges volt a beszélgetés az ő nyelvükön a kialakult helyzetről: apa és anya nem fog többé együtt élni.
Sosem felejtem el a pillanatot, amikor az ölemben az egyévessel, a sarkamon ülve nézek farkasszemet a két kislányommal (az egyik 3 éves, a másik 6 éves volt), és próbálom elmagyarázni nekik, hogy mindenkinek jobb lesz úgy, ha apa és anya már nem fog egy fedél alatt élni…