„A társadalmunk kapcsolati szegénysége lelki éhínséget okoz” – Miért nem figyelünk egymásra?

Egy korábbi cikkemben már meséltem nektek arról, mennyire nagy hatással volt rám Oprah Winfrey és Bruce D. Perry Mi történt veled? című könyve. Akkor magát a kötetet ajánlottam (teljes szívvel) nektek, szó esik azonban benne egy olyan témáról, amiről muszáj külön is, és nem lehet eleget írni: a kapcsolati szegénység, azaz a valódi figyelem és az empátia hiányának kérdésköréről.

„Nem voltam a magam ura, egy „felsőbb erőnek” engedelmeskedtem” – Élet kényszerbetegséggel

Mentális betegségek szinte valamennyi embert érintenek életük során. Van, akit mélyebben, van, akit épp csak megcsap a szele. Én tinikorom óta küzdök a démonjaimmal, amik hol maguk alá temetnek, hol sikerül felülemelkednem rajtuk. Szeretném most megosztani veletek betegségem és gyógyulásom útjának főbb állomásait, felhívva arra a figyelmet, hogy senki sincs egyedül a problémájával. Az alábbiakban az én utam egy kis szeletét ismerhetitek meg, a saját szavaimon és hamarosan megjelenő Kényszer-vallomás című könyvem néhány részletén keresztül.

Illúziók a párkapcsolatban

Amikor ismerkedünk valakivel, akivel egy hullámhosszon vagyunk, jól érezzük magunkat és egyre közelebb kerülünk egymáshoz, álmodozunk. Önkéntelenül, mert jól esik.

A KÖZÖSSÉG ÉPÍTŐ EREJE – Amire mindenkinek szüksége van

A múltkor Toldi Veronikával beszélgettem, és a vele készült interjú során ő is hangsúlyozta, mennyire fontos a közösség, legyen szó akár kisgyerekekről, akár kamaszokról, akár felnőttekről. Nincs is jobb dolog annál, mint amikor ráakadunk a sajátunkra.

Felnőnek… és mi miről maradunk le közben?

Manapság egyre gyakrabban hallani arról, mekkora szerepe van az önmagunkról alkotott képnek az életünkben, kapcsolatainkban, a viselkedésünkben és a más emberekhez való hozzáállásunkban. Nem vagyok pszichológus, azonban a magam példáján okulva én is osztom ezt a nézetet.