„Egy nagyon vékony jég az, amin egyensúlyoznunk kell” – #SZEMÉLYES: Nehézségek a mozaikcsaládban

A mi családunk 2020 óta mozaikcsaládként működik, ahol a férjemmel négy gyermeket nevelünk – közülük egy sem közös. Én három, ő egy gyermeket hozott az új családunkba. Kezdetben furán éreztük magunkat, hiszen mindkettőnknek új volt még a helyzet, viszont ahogy haladtunk előre az időben, arra lettünk figyelmesek, egyre több ismerősünkről derül ki, ők is mozaikcsaládban élnek.

Ennyi évvel a hátam mögött bizton állíthatom, ez az életforma egyáltalán nem egyszerű! A környezetünkben sokszor láttuk, mennyire nehézkesen indult sokaknak a kapcsolat az „új gyerek(ek)kel”. Nálunk ez – szerencsére – valahogy olajozottan működött. Nagyon sokat beszélgettünk a gyerekekkel, egymással, sok közös programot szerveztünk, hogy minél jobban megismerhessék egymást, és mi is a másik gyerekét. Hamar az összeköltözés mellett döntöttünk, mivel más városban éltünk, és nem szerettünk volna a gyerekekkel ingázni. Abban bíztunk, sikerül egy nyugodt, új légkört teremtenünk nekik, és magunknak egyaránt. Mára azt hiszem, kimondhatjuk, hogy így lett, ám ez nem jelenti azt, hogy ne akadtak volna útközben szép számmal kihívások is. Szeretném most megosztani veletek azokat a nehézségeket, amelyekkel mi újdonsült mozaikcsaládként szembenéztünk, és mindazt, ami segített abban, hogy sikerrel vegyük az akadályokat.

Egykéből testvér

Amikor egy mozaikcsalád létrejön, a gyerekeink akarva akaratlanul testvért/testvéreket is kapnak. Tehát nem csak a felnőtteknek kell kedvelniük egymást, hanem a gyerekeknek is – sőt, az sem elhanyagolható szempont, hogy mi hogyan fogadjuk a párunk gyermekét/gyermekeit.

A mi esetünkben a férjem lányának volt nehezebb dolga, hiszen ő egykeként élte az életét, amíg velünk össze nem költözött. Akkor hirtelen kapott három testvért, és egyik pillanatról a másikra meg kellett tanulnia osztozkodni, kompromisszumra jutni és meghallgatni a másik véleményét is.

Azt tapasztaltuk, az elején sokat segíthet, ha adunk a korábban egyke gyermeknek az egyedüllétre is időt, helyet, lehetőséget. Idővel ezt fokozatosan csökkenthetjük, hiszen fontos, hogy ő is a családi közösség tagjává váljon, és ne szigetelődjön el a saját világában.

A cikk teljes egészében a Pszichoforyou oldalán olvasható.

Megosztás

Facebook
Twitter
LinkedIn
Email