Ígértem, hogy folytatom a mesélést, a beszámolót, hogyan is zajlanak a további munkálatok nálunk.

Nos… amikor a szerkesztéssel a végére értünk, és minden jónak tűnik, elfogadta a szerkesztő is és én is az összes javítást, akkor indul tovább a könyv a korrektorhoz. Én nagyon sokáig nem is tudtam, hogy mit csinál egy korrektor, minek is van szükség egyáltalán ilyen munkafázisra… de bízom és bíztam is a kiadómban, amikor azt mondták, ezt igenis meg kell csinálni.  

A korrektor ugyanis szintén átolvassa az egész művet az elejétől a végéig, szóról szóra, mondatról mondatra tanulmányozza, és javítja az esetleges elírásokat. Emellett, ha egy mondatról úgy találja, nem megfelelő a szórendje, abba is belejavít. Jelöli, ahol szóismétlés van, ahol fogalmazzak át valamit, használjak másik szót a meglévő helyett, mert értelmetlen, nem megfelelő a szövegkörnyezetben, a karakter stílusához stb… ​

Kihúzza a felesleges neveket ott, ahol egyértelmű, ki beszél, kihez beszélnek… hát… khmm… az én regényemben a női főszereplő neve több százszor volt leírva… most drasztikusan lecsökkent 

Hát na… szóval elkél a segítség 

Ilyenkor a korrektor beleír a szövegbe, de végig látom, hol történt javítás. Ha valamivel nem értek egyet, akkor azt jelezhetem neki (de nyomós indok kell ahhoz, hogy valamiből engedjen…  ). Beleírhatok a szövegbe én is, ha nekem is javítani támadna kedvem egy-egy részletet, de ezt a korrektor ugyanúgy látni fogja. Aztán vagy engedélyezi, vagy nem 

Én most értem a végére a korrektúra átnézésének.

Most visszakerül a korrektorhoz, aztán meglátjuk, mennyire lesz elégedett a munkámmal 

Utána pedig, ha minden igaz, lassan a nyomda közelébe jutunk… Jujjjjjdevárommmmmáááár!!!!

Nemsokára megmutatom a borítót is, és elmesélem, az hogyan született meg… 

Nemsokára folytatom a következő lépéssel, a nyomda előtt… ez pedig nem más, mint a Tördelés 🙂