Szerettem volna egy kicsit mélyebb betekintést nyújtani egy kiadó munkájába, egy szerkesztő életébe és a könyves világ rejtelmeibe. Ezért nagy öröm számomra, hogy Wágner Szilárddal, a Stílus és Technika kiadó szerkesztőjével beszélgethettem.
Mióta foglalkozol az írással? Te hogyan indultál ezen a pályán?
Történetalkotással már kicsi koromtól kezdve foglalkoztam, mindig a magam kis világában léteztem. Akár képzeletben, akár a játékaimmal, folyamatosan találtam ki történeteket, alakítottam őket, bár nagyon, de nagyon sokáig nem kötött le, hogy ezt le is írjam.
Történetet írni valamikor 2010-ben kezdtem, és még ekkor sem azért, mert azt másnak meg szerettem volna mutatni, hanem mert fejleszteni akartam magam. Hogy a gondolataimat a lehető legjobban mondjam el, mert éreztem, hogy a kommunikációm kevés ahhoz, hogy minden bennem lévő érzést, érzelmet megfelelően tudjak kifejezni. És ez nagyon zavart. Idővel aztán már nem pusztán csak a szövegírásra fordítottam figyelmet, hanem arra is, hogy az olvasóra hatást gyakoroljon. Ezt követte, hogy egy előre meghatározott benyomást akartam elérni és aszerint igyekeztem megírni a történetet.
Milyen utat jártál be addig, míg szerkesztő lettél? Hogyan jött az ötlet, hogy aztán kiadót alapítsatok?
Egy 2006-ban jött egészségi állapotváltozás miatt sok időm keletkezett, így elkezdtem foglalkozni sok dologgal, köztük a sámáni hitvilággal, az álomfejtéssel, és mivel ezek erősen kapcsolódnak a népmesékhez, ezért a mesékkel is. Egészen odáig mentem, hogy elvégeztem egy meseterápia képzést (Mesehős komplex mesediagnosztikai és -terápiás módszer ® Alap- és Középhaladó szint), ami után pár évig meseterapeutaként ügyködtem.
Már a sámáni hitvilágnál megfigyeltem azok szerkezeti felépítését, és egyre mélyebbre ástam magam mind az ismert, mind az absztrakt történetszerkezetek világában. Idővel az így szerzett tapasztalatokat a történetírásban próbáltam ki. Majd amikor az elképzeléseim sikerrel jártak, elkezdtem más művészetek területén is kutakodni. Vizsgáltam, hogy mely művészet milyen eszközöket alkalmaz közvetítésre, és folyton azon járt az agyam, ezeket hogyan lehet szöveggel visszaadni. Hogy milyen szerkezetek, központozások szükségesek az ábrázoláshoz. Főleg, ha az író egy adott célt akar elérni akár egy szóval. Ehhez sokszor oldalakon keresztül kell építkezni, hogy az az egy szó ott, a megfelelő helyen elérje azt a hatást, amit az író elképzelt.
A cikk teljes egészében a Kollektív Magazin oldalán olvasható.
