Petivel nagy rajongói vagyunk a filmeknek, és általában nem könnyű, light-os műveket nézünk, hanem olyanokat, amiknek mondanivalója, mélysége van.

Nagyon szeretünk hosszan értekezni róluk, kiben milyen érzéseket váltott ki, mi tetszett/nem tetszett benne, mennyire volt jó a cselekmény, a karakterek, milyen volt az íve az egész filmnek. Ez van, ha az ember egy íróval él együtt 

Tegnap pedig egy újabb gyöngyszemre akadtunk a Disney+ (ez itt a reklám helye) kínálatában, ami pedig nem más, mint a Banks Úr Megmentése (2013).
Ebben a zseniális életrajzi filmben Tom Hanks és Emma Thompson főszereplésével megismerhetjük a Mary Poppins című könyv születésének háttértörténetét, miközben Walt Disney és az írónő, Pamela Travers éveken keresztül tartó küzdelmébe is betekintést nyerhetünk, aki igyekezett megszerezni a jogokat, hogy megfilmesíthesse az oly sokak által imádott nevelőnő történetét.

Bevallom, a könyvet én eddig nem olvastam (ezt a hiányt hamarosan pótolom), viszont tudom, miről szól és láttam musical formájában még anyuékkal, évekkel ezelőtt. Sokak számára biztos vagyok benne, hogy egy aranyos történetről van szó, elhallgatjuk a dalokat, megnézzük a filmet róla, esetleg elmegyünk a színházba és jót szórakozunk, ahogy keresztül repül a termen felettünk Mary Poppins.

Aztán megnézzük ezt a filmet, és egészen másra terelődik a hangsúly, más értelmet kap a történet. Számomra mindenképp. Ahogy elkezdődött a film, még néhol el is mosolyoghatunk azon, mennyire kötözködő ez a Travers, mennyi mindenbe beleszól, megvétóz, a többiek meg éjt nappallá téve igyekeznek, hogy megfeleljenek az írónő elvárásainak. De ahogy halad előre a történet, és a múltbéli szálon kibontakozik a gyerekkora, a trauma, amin keresztülment (nem szeretnék spoilerezni, ezért nem megyek bele mélyebben), az apja tragédiája – máris egész más értelmet nyer Mary Poppins meséje: a dadus, aki megmenti Banks úr életét és az egész családot. Máris megértjük, miért nem tudott megfelelni neki semmi, miért ragaszkodott a maga verziójához – és hogyan mentette meg az Ő életét ez a varázslatos dada.

A film emellett nagy igazságokat is kimond Emma Thomson személyében, amivel mi magunk is egyet értünk sok esetben, csak sokkal kevésbé vagyunk szabadszájúak…
Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti az elgondolkodtató, háttérben meghúzódó traumát felgöngyölítő filmeket – és a végén biztosan más megvilágításba kerül maga a mese is.