A mostani helyszínnek fontos szerepe lesz a regényben. Hogy miért, azt nem árulom el, mint ahogy azt sem, mi fog ott történni… ahhoz el kell majd olvasnotok a könyvet 
, de sorsfordító erejű lesz, az tuti.
Hogy mi is ez a hely?
Nem más, mint a Leányfalun található Sorg Villa.
Hallottatok már róla?
Ha nem, én most mutatnék nektek erről a csodás helyről általunk készített képeket.
Annyit elárulhatok, hogy ez egy kedvelt esküvői és rendezvényhelyszín
Olyan, mintha egy elvarázsolt kastélyba csöppenne az ember, ódon kovácsoltvas csillárral, kandallóval, kőkerítéssel és kovácsoltvas kapukkal.
Igazán szemet gyönyörködtető látvány.
Bevallom, sokáig kerestem a megfelelő helyszínt ahhoz a jelenethez, ahol aztán majd feltűnik a könyvben. Az interneten kutakodva találtam rá erre a gyöngyszemre. Mi pedig Petivel személyesen is elmentünk, hogy tényleg igazán jól be tudjam nektek mutatni, és tudjak nektek fotókat is hozni róla.
Igazán hatalmas kert tartozik a területhez, ami három szinten tagolt. A kovácsoltvas kaputól ezeken vezet keresztül a lépcsővel tagolt, kőpadokkal tarkított gyalogút, amely aztán a villában végződik.
A villa kétszintes. Az alsó szinten hatalmas ajtókkal, ablakokkal díszített terem áll, ahol az állófogadásokat, lagzikat szokták megrendezni, a felső szinten pedig a szervezőknek, a vőlegénynek és a menyasszonynak áll rendelkezésre 1-1 szoba.
A kert több lehetőséget is rejt a szertartásra, attól függően, mekkora a vendéglista, illetve milyen időben esküszünk. 
Na, nem bírom ki, hogy egy icipici részletet ne osszak meg veletek a könyvből… 
Az én főszereplőm így látja a helyszínt:
„Egy hosszú kerítéssel lezárt terület tárul a szemem elé. Az utcafronton egy hatalmas ódon kőkerítés húzódik, melyet egy korabeli kovácsoltvas kapu szakít meg. Ahogy ráfordulunk a villához vezető útra, nagyjából száz méter hosszú, meredek, keskeny macskaköves ösvény vezet minket felfelé. Mintha már most tűnnénk el a világ szeme elől.
Amint kiszállok a taxiból, felteszem a szemüvegem, hogy lássak is a vakító napsütésben.
Pompázó zöld borostyánnal sűrűn benőtt elvarázsolt kastély udvarán találom magam, ahol már állítják fel a hosszú fa asztalokat, és létrákon egyensúlyozva lógatják fel a sötétben majd világító gömblámpásokat.”
„Körbe sétálok a puha szőnyeggel borított padlón, és a plafonig érő ablakhoz lépek. Kilépve az erkélyre Júliának érzem magam, aki epekedve várja az ő Rómeóját. Lotti rokonai és a személyzet lázasan szervezkedik a hangulatos belső udvaron. Sam, fényképezővel a kezében nevetgél velük. Hihetetlen, hogy mennyire oldott mindenkivel. Mintha ezer éve ismerné őket.”
Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, itt tudjátok megvásárolni: