Kezdetek

Már gyerekkoromban megpecsételődött a sorsom, ami az írást és a könyvek szeretetét illeti. Általános iskolában – már felsős voltam – egyik délután könyvvásárt tartottak az aulában… az osztálytársaimmal a pult körül ólálkodtunk, megfogtunk egy-egy könyvet, majd visszatettük, aztán siettünk a következő órára. Ezt minden szünetben megismételtük. Én titkon bele is szagoltam a könyvekbe Imádom az illatukat!

Az órák végeztével loholtam kifelé a suliból, amikor észrevettem a könyves asztalt. Újra odasétáltam. A szemem megakadt egy vékonyabb, természetesen rózsaszínű könyvön. Tetszett rajta a kép is. Sajnos nem emlékszem a címére… (pedig azóta a szüleimnél többször is végig pásztáztam a könyvespolcomat, levettem az összes könyvemet, elolvastam a tartalmát, de sajnos elnyelte a föld).

Folytatás

Na szóval, visszatérve a történetre… Elolvastam a tartalmát, ami nagyon megfogott, és az ára is elég kedvező volt: 300 Ft! Atyaisten! Ha most belegondolok, mennyiért mennek a könyvek, az akkori ár szinte álomszerű. No de… volt pont ennyi zsebpénzem, ezért megvettem életem első könyvét.

Aznap a keresztszüleimhez utaztunk, ahol rendszerint az egész hétvégét végig playstation-öztük, de nekem ez most kimaradt. Ugyanis annyira tetszett a könyv, hogy egész délután, egész este le sem tudtam tenni. Együltő helyemben kiolvastam!

Épp akkor volt hatalmas sláger Enrique Iglesias Enrique című lemeze… Hát igen, na… akkoriban még ezt is nagyon szerettem… no de… folyamatosan azt hallgattuk a szobában, amihez nekem annyira beégett a könyv cselekménye, hogy mind a mai napig, ha meghallom valamelyik számot arról a kazettáról, a szemem előtt pereg le a történet egy-egy részlete. Imádtam!

Onnantól kezdve pedig nem volt megállás sem az olvasásban, sem az írásban. Gimnazistaként több kisebb történetet írtam… volt, hogy valamelyiket pár nap alatt: leültem suli után és késő estig nem keltem fel, és ez ment napokon keresztül. Ezek mind romantikus történetek, kedves szereplőkkel, egyszerű cselekménnyel, megbocsájtó emberekkel és ehhez hasonlók… az én álomvilágomat testesítették meg, amilyen környezetre vágytam, hogy körül vegyen.

Gimis évek

Aztán a gimi után kicsit más utat jártam: biológiát végeztem, és tánctanár lettem. Évekig nem került a kezem ügyébe regény (írás céljából). Olvasás gyanánt viszont annál inkább! Imádtam olvasni, faltam a könyveket: az első időkben természetesen mi mást, mint romantikus regényeket, aztán jöttek a romantikus krimik, a sima krimik, a thrillerek…

Írásra nagyon sokáig nem is gondoltam… lekötötte a figyelmemet a tánctanítás, a koreográfia írás, a tanulás. Az egyetem alatt salsát, az egyetem végeztével pedig zumbát oktattam. Hatalmas durranás volt akkor a zumba, heti hat alkalommal táncoltam, táborokat és csapatépítő bulikat szerveztem. Még álmomban is zumbáztam.

Aztán jött egy nagyobb szerelmi csalódás… akkor megint késztetést éreztem az írásra. Megírtam egy újabb regényt, annak reményében, hogy majd segít kicsit túllendülni rajta. Ideiglenesen sikerült, de végérvényesen nem.

Egy új élet kezdete

Közben férjhez mentem, gyerekem született, a házasságom viszont egyre csak romlott. A harmadik gyermekemmel voltam várandós, amikor újra leültem írni, mert a mellkasomat szétfeszítették a felgyülemlő érzelmek. Akkor, amikor romlott a házasságom, újra felerősödött a régi kapcsolat utáni vágyakozás, előtörtek bennem azok az érzések, amik ott nagyon jók voltak. Természetesen tudom, hogy felnagyítva, erre kihegyezve, a rosszak meg elfelejtve de ez már csak ilyen. És akkor, ott, abban az állapotban leültem írni… csak azért, hogy azokat az érzéseket, amik bennem voltak, amikre vágytam, amik hiányoztak, kiírhassam magamból. És akkor ott, sikerült is. Megnyugodtam.

Megszületett a kisfiam, a házasságom tönkrement, és elváltam. Amikor megismerkedtem az új párommal, aki most már a férjem, akkor kezdtem el újra írni. Folytatni azt a történetet, amit a terhességem alatt elkezdtem. Kicsit talán az én akkori kétségeim is kiírásra kerültek, a számomra olykor érthetetlen reakciók… megbántottság… vajon van-e értelme új esélyt adni, meg lehet-e találni újra a boldogságot annyi nehézség mellett?

A Könyv

Talán a főszereplő szavai egy kicsit az én szavaim is.

Mert végül megszületett egy újabb könyv. Az Út-vesztők. No persze korántsem ebben a verzióban, mint a mostani (megjelenés: 2023. február). Az idáig tartó út elég rögös Az első verzió az én elképzelt, vágyott világomat mutatta meg: a segítő embereket, a megértő barátokat, társakat, a főhőst támogatja mindenki. Az események történtek a maguk ritmusában, mindenki elfogadott mindent, mosolygott és haladt előre. Nekem tökéletesen megfelelt! De hát az olvasóknak ez vajmi kevés…

Tanuljunk meg történetet írni

Akkortájt kaptam – a most már férjemtől – ajándékba egy regényíró kurzust amit dr. Mezővári Gyula vezetett. Itt kezdtem el behatóan és tudatosan az írásról tanulni. A honlapján hirdette, hogy vállal kézirat véleményezést. Én kapva kaptam az alkalmon: végre – majdnem öt év után – elkészültem életem művével! Hát persze, hogy szeretném, ha valaki hozzáértő véleményezné! Így elküldtem neki a kéziratot. Természetesen gondoltam, hogy nem fogja agyon dicsérni a történetem, hiszen kezdő író vagyok, biztosan több hibám is van… de az a kritika, amit kaptam, kicsit azért fejbe billentett.

És itt először néztem szembe azzal, hogy mit is akarok tulajdonképpen: írni saját magamnak, abban a világban, ami nekem jó, vagy úgy írni, hogy az másoknak is jó legyen. Esetleg tudjanak benne valami kapaszkodót találni, kicsit felismerjék magukat benne, és rájöjjenek, hogy a problémákkal nincsenek egyedül.

Így hát, két hét komoly agymunka következményeként, és nem tagadom, kicsit a sebeimet is nyalogattam, mert hát rengeteget dolgoztam már eddig is a könyvvel, de nem volt mit tenni… a meglévő alapok mellé új koncepciót találtam ki, a férjemmel napokon keresztül beszélgettünk a lehetséges fordulatokról, akadályokról, reakciókról, problémákról… és így újra átírtam az egész történetet. Közben haladtam a regényíró kurzussal is, ahol aztán rátaláltam az E/1-es írásmódra, ami annyira megragadott, hogy úgy döntöttem, az egész Út-vesztők sokkal-sokkal jobb lenne E/1-ben… két nézőpontban.

Hát persze, könnyítsük meg az életet…

Vissza a Start mezőre

Így vettem egy újabb levegőt, és átírtam az egészet újra… két főszereplő szemszögére, E/1-ben.

A regényíró kurzus után újabb tanfolyamok következtek: Péterfy Akadémia, novellaíró kurzus, Magyar Íróképző… és mindenhol tanultam valami újat… így nem volt mit tennem, minden egyes alkalommal újra olvastam, és a tanultakkal bővülve, újraírtam részeket, újabb koncepciót találtam ki, és újra és újra és újra nekiláttam elölről…

Kiadó keresés

Végül a kiadó keresés maradt… sok keresgélés után megtaláltam Szilárdot és a Stílus és Technikát, akivel aztán szerződtünk. Az ő segítségével még inkább elmélyült a könyv, kiegészült olyan elemekkel, tartalommal, amivel még egységesebb, őszintébb, érzelemdúsabb lett. Szerintem

Már csak a végső simításokra vár, és hamarosan megjelenhet életem első könyve!

Út a jövőbe

De itt nincs megállás! Van több ötlet, történet, elképzelés a tarsolyomban, további tanfolyamok kilátásban… azaz újabb regényötletek türelmetlenül várják, hogy legépelhessem őket!