Manapság virágkorát éli a kötődő vagy válaszkész nevelés, melynek egyik kulcsfontosságú eleme az együttalvás. Ilyenkor a csecsemő, kisgyermek egy ágyban alszik a szülőkkel, a nagyobb testi és lelki kötődés érdekében. De vajon milyen hatással lehet ez a párokra, és hogyan tudjuk emellett az intimitást megőrizni a párkapcsolatunkban?
A szeptemberben esedékes párkapcsolati kibeszélő soron következő vendégével, Víg Sára gyermekpszichológussal beszélgettünk a szülőség – intimitás témájának kapcsán az együttalvásról, párkapcsolati nehézségekről és a tudatos családalapítás fontosságáról.
Miért jó az együttalvás a babának és miért a mamának?
Nincs egyedi álláspontom, egyszerűen azt mondanám, együtt aludni jó. Ajánlják a gyermekpszichológusok, az UNICEF és a WHO is, ugyanis sok jótékony hatása van. Talán az első és legfontosabb érv mellette, hogy a bölcsőhalál ellen hat. A baba érzi, hallja az anya szívverését és lélegzetét. A tapasztalat az, hogy nyugodtabbak így az éjszakák. Segítség lehet egy-másfél éves kor körül is, a fogzás idején, vagy amikor a nyugtalan álmok felütik a fejüket. Az igazán érdekes és megosztó kérdés inkább az, hol van az együttalvás határa térben és időben. Fontos, hogy tulajdonképpen mit is nevezünk együttalvásnak: egy ágyban, egy szobában vagy nagyon közel aludni? És hogy meddig? Az első hat hónapban biztosan ajánlott.
Sok szülőt foglalkoztat a kérdés, vajon biztonságos-e az együttalvás? A közös ágyban alvást, vagy inkább a babaöböl használatát javaslod?
Erről megoszlanak a vélemények. Valahol jogosan fél a szülő attól, hogy ráfekszik a babára, vagy a paplan, párna a kicsi fejére fordul, hiszen a kismamák az első időszakban nagyon kimerültek. A varázsszó szerintem az, hogy igény szerint. Az én értelmezésemben az együttalvás nem csak a gyerek igénye, hanem a szülőé is.
A teljes cikket a Pszichoforyou oldalán olvashatod.