„Szülőként nem az a dolgunk, hogy egy nem létező ideált képviseljünk” – Interjú Kapitány-Fövény Mátéval

A minket körülvevő világnak egyre inkább részei a különféle addikciók. Drogok, videojátékok, pornó, az online világ… Sokgyerekes anyaként nagyon fontos számomra, hogy a gyerekekben is minél korábban tudatosítsuk, hogyan alakulnak ki a függőségek, és hogyan lehet megelőzni őket. Dr. Kapitány-Fövény Mátéval a kamaszokat érintő problémákról, a prevenció szerepéről beszélgettünk, és arról, miért fontos a szülő-gyerek kapcsolatban a nyílt kommunikáció.

Az Ezerarcú függőség című könyvedben azt írod: „a függőség betegség, ugyanakkor a függőséghez vezető út egyéni döntések következménye.” Mikor és hogyan kellene a szülőnek elkezdeni a gyerekével a beszélgetést a függőségről, a függőséghez vezető útról olyan preventív jelleggel, hogy végül az egyéni döntés ne a drog, az alkohol vagy a videojáték legyen?

A gyerekeknek már egészen kicsi koruktól kezdve vannak olyan élményeik, amelyek valamilyen függőséghez kapcsolódnak. Már egy óvodáskorú gyereknek, sőt, akár egy csecsemőnek is lehetnek függőségi állapotai (persze az ezekkel kapcsolatos önreflexió még elég limitált). Mégis ezeken keresztül érdemes elkezdeni vele beszélgetni. Például arról, hogy mit is jelent, amikor az ember valamiért nagyon ragaszkodik valamihez, vagy nem tud változtatni a viselkedésén; esetleg, ha nem jut hozzá valamihez, miért válik nagyon frusztrálttá, idegessé.

A gyerekeknek jó érzés, ha a felnőtt megérti azt, ami bennük zajlik. Azt gondolom, hogy az ő saját élményvilágukból, saját tapasztalataikból kiindulva nagyon is elkezdhető ez a beszélgetés. Jobb, ha megérti, hogyan épül fel a függőség; hogy nem egy megfelelő megküzdési forma, inkább a helyzetből való menekülés. Ezt meg lehet úgy fogalmazni, hogy megértse. És bármi, amit a gyerek megért, oldja a szorongásait.

A függőségnek melyik fajtája az, amely jelenleg kezd az élre törni a gyerekek körében?

Ami jelenleg – a tizenéveseknél és a felnőtteknél egyaránt – egyértelműen kezdi előfordulásban túlszárnyalni a problémás szerhasználatot, azok a digitális addikciók, ideértve például az okostelefon-függőséget. Lehet azon vitatkozni, hogy ez kevésbé ártalmas, mint a dohányzás vagy az alkohol. De ha azt nézzük, mennyire szűkíti be az ember életterét, mennyire alakítja át az emberi kapcsolatokat, milyen mértékben okozhat szorongást, depressziót, akkor egyértelmű, hogy közel sem veszélytelen.

Erről olvashatsz még az interjúban:

Az interjút teljes egészében a Pszichoforyou oldalán olvashatod.

Megosztás

Facebook
Twitter
LinkedIn
Email