Itt az ideje, hogy a táncon belül a másik nagy szenvedélyemről, a ZUMBÁRÓL is meséljek nektek. Erre azért most akartam sort keríteni, mert nagyjából négy év után, tegnap volt alkalmam úgy igazán egy hatalmas ZUMBA bulit tartani, nosztalgiázni, sikítani, táncolni azokkal a csajokkal, akik az elmúlt tíz évben a zumbás életem részei voltak.
2011-ben megjelent a ZUMBA…
Hazaállítottam egy nap, és közöltem anyával, hogy márpedig én salsa aerobicot fogok tartani, mert az jó lesz azoknak a csajoknak is, akiknek nincs partnerük a táncban. És ahogyan én ezt ecseteltem a szüleimnek, anya leállított, és közölte velem, hogy szerinte megtalálta a nekem tökéletes mozgásformát. Majd a laptopon bekapcsolt egy videót, és én szembe találtam magam azzal, amit pontosan elképzeltem magamnak. Örömhullám szántott végig a testemen, és kiabáltam, hogy „igen, igen, igen, pontosan ilyenre gondoltam!”. Így nem kellett megalkotnom magamnak, mert már kitalálták előttem… Fehérváron akkor egy ember tartott ilyen órát egyszer egy héten.
Gyorsan rákerestem a neten, hogy mi fán terem ez a zumba, mi kell hozzá, hogy elvégezhessem és csinálhassam. Rövidesen megtaláltam, hogy el kell végezni a zumba oktatói képzést, és már tarthatom is az órákat. A bökkenő csak annyi volt, hogy Magyarországon közel s távol még nem tartottak ilyen képzést. Ahol a leghamarabbi időpontban megtaláltam, az Róma volt. Úgyhogy fogtam az összes megtakarított pénzem, megvettem a repülőjegyet, kifizettem a tandíjat, és pár héten belül repültem is Rómába az akkori párommal, hogy belekezdjek életem legnagyobb kalandjába.
Rómában egy hétvégés volt a képzés, szombaton reggeltől estig, vasárnap reggeltől késő délutánig. A tüdőmet is kiköptem az első nap végére, de olyan endorfinnal telve mentem vissza a szállodába, hogy amint volt egy kis szabadidőm, már a fehérvári termek után kutattam.
A második napon befizettem a tagdíjat, megkaptam az oktató videókat, és mindenre is jelentkeztem, amire csak lehetett. Hazaérve pedig időt és energiát nem sajnálva koreográfiákat írtam, megtanultam a basic DVD-n lévő táncokat, óratervet írtam, termet kerestem és elkezdtük hirdetni életem első zumba óráját.
Heteken keresztül napi több órát gyakoroltam, hogy olyan első órát tarthassak, amilyet még nem látott Fehérvár. És azt hiszem, sikerült is.
Remegő lábakkal álltam a terem előtt anyával, várva arra, hogy megérkezzenek a vendégek. Anya bíztatott, hogy ha már öt ember eljön, minden rendben, legalább a terembérlet díja megvan belőle. Ezzel szemben, kezdés előtt negyedórával özönleni kezdek az emberek. Végül harmincöten lettünk!!! Nem akartam hinni a szememnek! Kitöltöttük az egész termet!
A résztvevők mind jókedvvel, feltöltődve indultak el haza, és nem győzték dicsérni az órát.
A következő órára több, mint ötvenen voltunk.
Én csak kapkodtam a fejem, mi történik körülöttem.
Újabb és újabb órákat kellett indítani, akkora igény lett az óráimra. Elvégeztem több zumba képzést, így hamarosan toning, azaz súlyzós órákat és gyerek órákat is tartottam.
Elkezdtek fellépésekre hívni minket, ahova a zumbásaim örömmel és jókedvűen elkísértek.
Évente több hétvégi partyt szerveztünk: karácsonyi, szüreti, farsangi, mikulás, szülinapi … szinte minden alkalmat megragadtunk, hogy még hosszabb, még több időt tudjunk zumbázással eltölteni.
2012 nyarán pedig megrendezésre került az első zumba tábor is, ötven fővel!
Felejthetetlen táborokat, hétvégéket, órákat töltöttünk együtt közel tíz éven át!
És bár jelenleg a három gyerkőc nevelése és az írás tölti ki a legtöbb időmet, egyszer-egyszer időt szakítok még nosztalgiázni és zumbulni ezekkel a hihetetlenül szuper emberekkel, akik közül többet is nagyon jó barátomnak mondhatok, és számíthatok rájuk! 
Itt nézhettek videót, milyen órák is voltak nálunk: