BKNpieces nagyon megható recenziót írt az Út-vesztőkről.
Alább olvashatjátok:
„Gyönyörű borító rejti ezt a szívbemarkoló történetet! Számomra szerelem első látásra, telitalálat. Teljesen elégedett vagyok a könyv kivitelezésével, a lapok vastagsága is jó, szuperül ki tudtam hajtani a könyvet olvasáskor. A fejezeteket elválasztó grafikákért odavagyok!
Egy csodálatos romantikus regény, tele út-kereséssel, kanyarokkal és zsákutcákkal, olyan útitársakkal akik egy-egy elágazásnál más irányba fordulnak, vagy már sosem tartanak tovább a főhőseinkkel. Sam és Lou olykor mély gödörbe kerül, de az utolsó fejezetekben fény csillan a legsötétebb alagút végén.
A regény egy erős képpel indít, mely nagyon izgalmas és érdekes, kíváncsivá tett. Varsó egy utcáját látjuk, az író mondatról mondatra tágítja a látóteret. A hajléktalan fiú, aki háttérbe húzódva figyel, egyszerre ijesztő mégis szánalmat ébresztő.
Ő Sam, vele indul a regény, akkor amikor hajléktalanként éli a napjait, és találkozik Lou-val, aki első pillantásra elbűvöli. De közben ott a kétség: mit akarna egy magafajta lány egy lecsúszott alaktól? Ám Lou egy igazi jótét lélek, a pasi pedig nem mellesleg nagyon dögös a rongyok alatt, plusz ismerős is neki… és bumm, kész is a szuper alapszituáció egy remek romantikus regényhez! Mindkettejük múltjában fájdalmas titkok lapulnak, Sam pedig teljesen labilis, függőségektől és különböző frusztrációktól szenved (érthető módon). Nagyon jól lett ábrázolva az ő formálódása, darabokra hullása, és az ahogy ezekből a darabokból igyekszik egy új egésszé válni. Csakhogy egy összetört szív sosem lehet egész a párja nélkül. Vajon a közös bakancslistát teljesítik valaha? Vajon képesek új esélyt adni a másiknak?
Ennek a regénynek az érzelmek ábrázolása az erőssége. Sokszor az volt az érzésem, hogy az elején induló kellemes utazás után egy meredek sziklafalról zuhanok lefelé, és biztosan összetörök olvasás közben. Jó volt a történetvezetés, egy percre sem unatkoztam.
A karakterek kellően összetettek, színesek és többsíkúak – minkét főszereplővel át tudtam élni az érzelmeiket. Egyikük sem tökéletes, ahogyan a való élet szereplői sem azok.
Persze Sam viselkedése sokszor olyan volt, hogy ráfért volna egy fejmosás, azonban az életét és a megpróbáltatásait tekintve nagyon is reális, ahogy eljut a mélypontjára.
Az, hogy Lou segíteni akart rajta, egyből szimpatikussá tette. Kedves, ám kissé naiv lány, akivel nagyon is tudok azonosulni. A sztori mélypontján egyetértettem vele, úgy éreztem, végre önmagáért cselekszik. Az ő gyengesége rávilágít egy fontos tanulságra, amit nekem is meg kellene fogadnom: addig hallgassuk meg a másikat, amíg van rá lehetőségünk.
A mellékkarakterek közül Marc volt a kedvencem. Az ő hibáiból fejlődő bölcsessége, a segítőkészsége nagyon tetszett, bár a lánya makacsságát nem sikerült leküzdenie.
A mélypont után Lou és Sam is kénytelen kimászni gödörből. A Sam útján felbukkanó új kísérő igazán jó húzás volt az író részéről, mert szinte tükröt tart a férfinak, akinek így nagyobb teret biztosít a fejlődéshez.
Nagyon gyorsan olvasós regény, folyamatosan visz előre a cselekmény. Első ilyen történetet a nagyközönség elé tárni… Nagy-nagy gratuláció érte!
Dóra egy olyan útra vitt el ezzel a könyvvel, mely tele van elágazásokkal és sosem tudhatjuk, mi vár ránk a következő kereszteződésben.