Szabó-V. Dóra
Útvesztők
Betekintés
Fülszöveg
Mindig van remény… egy jobb életre, egy teljesebb életre. Csak rajtunk múlik, valóra válik-e vagy sem.
Szabó-V. Dóra: Út-vesztők, romantikával átszőtt regényében a két főszereplő nem átlagos életén keresztül keresi a választ arra, hogy kaphatunk-e, megérdemlünk-e egy új esélyt, vagy mindent elveszítünk elhibázott döntéseink miatt.
A hajléktalan fotós és a modellek csillogó világával ismerkedő sminkes egymásra találása, tragédiaközeli elválása szívfájdítóan érzelmesen mutatja be, hogyan találhatunk kiutat érzelmeink labirintusából, hogyan kezdhetjük újra, és találhatjuk meg a boldogságot.
Betekintés
Részlet
SAMUEL
– Novella –
A Nowy Świat félreeső beugrójának romos falához dőlve próbálok árnyékba húzódni. A lábam rég elgémberedett a folyamatos üléstől. A beton kurva kemény. A seggem is fáj. Nem beszélve a golyóimról. Faszom! Azt a pár darab ruhát, ami az egyetlen vagyonom, magam alá tuszkolom.
Varsónak ez az egyik legforgalmasabb belvárosi utcája, de most még minden csendes és nyugodt. Fájdalmas sóhaj szakad ki belőlem. Nem szeretem a csendet. Ilyenkor utat törnek a gondolataim, és még inkább magamba fordulok. Hogy a büdös francba történt, hogy pár hónap leforgása alatt az életem így a béka segge alá került? Bár – vonom meg a vállam – csakis én tehetek róla. Tulajdonképpen megérdemlem, hogy itt rohadok az utcán, és mindenki keresztülnéz rajtam.
Fájjon csak! Annyira, mint amekkora fájdalmat én okoztam. Néha úgy érzem, a bennem dúló tehetetlen indulat, mint alattomos férgek húsevő bandája rágja keresztül magát az agyamon, a csontomon, és feszíti szét egyre jobban sajgó fejemet. Még most sem tudom felfogni, mi a fasz történt.
Az ideg észrevétlenül kúszik a hasam aljától agyam szerteágazó idegpályáiba, és ahogy elönt a lila köd, egy erőteljeset rúgok előre. Pechemre egy öltönyös fazon pont ekkor ér oda hozzám.
– Hé! Nem látsz a szemedtől? – mennydörgi, és undorodva tisztogatni kezdi a nadrágját.
A fülem égni kezd, halántékom lüktet és ökölbe szorul a kezem. Szinte belekapaszkodok a betonba, nehogy felugorjak és nekimenjek.
– Véletlen volt – vetem oda neki a fogaim között.
Mikor hallótávolságon kívül kerül, azért hozzáteszem: köcsög.
A csuklómhoz kapok. A vékony bőr karkötő érintése megnyugvással tölt el. Anyát juttatja eszembe. Az emlék fájdalmas szúrásként hasít a mellkasomba, és levegő után kapkodok. Az egyre erősödő hangfoszlányok körülöttem azonban megállítják a kitörni készülő pánikot, és a ködfátyol tisztulni kezd.
Felkapom a fejem, amikor meghallom az ismerős hangot az út túloldaláról. Szinte minden reggel itt kezdi a napot. Ma is nagyon csinos – állapítom meg. A testhez simuló farmer, a piros szövetkabát, szőke haj. Hm…
– Lou, ne viccelj már! – mondja a mellette lépdelő rövid, sötét hajú nő.
Idegesnek tűnik: kapkod és a kezével hadonászik. A szőke hosszú hajú lány pedig bűnbánó képet vág. Elindulnak a zebra felé. Egy kávé és egy péksütis zacskó van a kezében. Összefut a nyál a számban. Egy kis csepp még a betonra is csöppen. Durván megtörlöm a szám szélét, és körbepillantok. Még csak az kéne, hogy ezt valaki meglássa! Szánalmas vagyok!
– Megígérted, hogy eljössz velünk este bulizni – folytatja a sötét hajú.
Megállnak a zebránál. Elidőzik a tekintetem rajtuk. Minden nappal egyre vonzóbbnak találom a szőkét. Eljátszok a gondolattal, mi lenne, ha én is a zebránál állnék és beszédbe elegyednék vele. Egymásra mosolyognánk, és talán még a számát is elkérném valami hűdefasza indokkal…
Felröhögök a gondolatra, ami visszaránt a józanság kemény talajára. Idióta!
Ha még lenne életem… talán szóba is állna velem.
Hirtelen egy piros Škodás őrült dudálva, káromkodva vágódik ki a sorból és előzésbe kezd. A szőke, csinos lány a barátnőjével épphogy kitér előle.
Újfent ökölbe szorul a kezem. Legszívesebben kirángatnám az autóból azt az őrült faszit és beverném a képét!
A szőke lány rám néz, én megtorpanok. Eddig észre sem vettem, hogy felugrottam, ahogy azt sem, hogy ő már szinte az én oldalamra ért. Egy pillanatra egymás szemébe nézünk. Hátrálni kezdek, megbotlok a ruhakupacomban és a falnak vágódok. Már-már hisztérikusan röhögök magamon.
A két lány pont előttem áll meg folytatni a csevejt. Hát nem csodálatos? Bassza meg! Mit nem adnék, ha most megnyílna alattam a föld!
– Tudom Hanna, tudom. És azt is, hogy az utóbbi időben sok programból vontam ki magam – szabadkozik a szőke. – De ki akarom használni a lehetőségeket, amiket most kapok.
A sötét hajú undorral rám néz, és arrébb sétál. Erre csak a szememet forgatom. A szőke azonban nem mozdul.
– Lou, én megértem. – A barna hajú hangja idegesen cseng. Hanyag mozdulattal a napszemüvegét is a fejére csúsztatja és így hunyorogva magyaráz –, de nem mehet ez a végtelenségig. Hónapok óta le se szarsz minket!
Egészen jó kedvem lesz, hogy megtudom a nevét! Lou! Elmosolyodok. Erre Lou rám pillant, én meg elkapom a tekintetem. Még csak az kéne, hogy meggyanúsítson, hogy hallgatózok.
– Hanna… ez azért így túlzás – ellenkezik.
– Hogyne, mindjárt gondoltam. – A sötét hajú lány az órájára néz. – Mennem kell, várnak az egyetemen!
– Persze, menj! – Mintha a szőke kicsit fellélegezne. – Kapd el azokat a srácokat!
– Meglesz! – mondja a másik és mosolyogni próbál, de inkább vicsorgásnak tűnik.
A szemem sarkából kémlelem az eseményeket, és a pulzusom az egekben van. Kínosan érzem magam, mert Lou még mindig előttem toporog.
Mi a fenéért nem megy arrébb?
Megköszörülöm a torkom. Rám néz.
„Mi a jó büdös…!” Még fel is hívom magamra a figyelmet. Ez a nap ennél nem is indulhatna jobban.
– Tessék, ez a tied! – szólal meg, és felém nyújt egy zacskót.
Értetlenül nézek rá.
A lány még mindig ugyanúgy áll előttem. Zavarában körbetekint és mosolyogni próbál.
– Vedd csak el!
Továbbra is nyújtogatja felém a cuccát.
Még mindig nem mozdulok. Végül leteszi elém a földre.
– Jó étvágyat! – mondja, és olyan hirtelen, ahogy jött, el is tűnik.
Besorolás:
romantikus, önismereti
Oldalak száma:
430
Megjelenés:
2023
Kiadó:
Stílus és Technika
Kötés:
Kartonált
ISBN:
978-615-01-6981-1
Eredeti ár: 4.590 Ft
Akciós ár: 3.600 Ft
A szerző
Szabó-V. Dóra 1987-ben született Szombathelyen. A család nem sokkal később Székesfehérvárra költözött. Amióta megismerkedett a betűkkel, szenvedélye az írás, az irodalom.
Gimnáziumban emelt szinten tanulta a történelmet és a magyart, ám egy hirtelen ötlettől vezérelve végül a biológia szakra jelentkezett. 15 éves korától tanársegédként, 19 évesen már önállóan oktatta a salsát. Az egyetem elvégzése után hivatását a tánctanításban, az emberekkel való foglalkozásban találta meg. Szenvedélyesen foglalkoztatja a pszichológia, a könyveiben a mélyebb emberi érzéseket, a belső vívódások okait kutatja.
Gyermekei megszületése után újra előtérbe került az írás. Számos tanfolyamot végzett el, hogy gyarapítsa tudását, köztük Dr. Mezővári Gyula regényíró kurzusát, a Péterfy Akadémia kreatív írás kurzusát, valamint a Magyar Íróképző írótanfolyamát is.
